Ki ne
játszott volna már el a gondolattal, hogy melyik korban élne a legszívesebben?
S mindenkinek van erre egy, a maga számára tökéletes válasza. Nagyon sokféle
korból tudunk válogatni, akár évszázadokat, vagy konkrét éveket megjelölve,
amit igazán érdekesnek tartunk. Mindegyik kornak meg volt azonban a maga
jellegzetes gasztronómiája és az ehhez kapcsolódó konyhai felszerelések.
Amennyiben vannak valóban olyan korok, amik mindig is vonzottak, s úgy érzed,
abban igazán otthon érezted volna magad, akkor a kortárs konyhatrendek
lehetőséget nyújtanak arra, hogy megvalósítsd ezeket az álmaid.
Ott vannak
a
történetmesélő konyha típusok, és ott vannak, azok a
trendek, amik számos régi ötletet felhasználva teszik otthonossá a
konyháinkat. Milyen ötleteket meríthetünk az egyes korok konyháiból?
Az ókori görög és római konyhák
A régi
görögök, étkezései igazából nagyon szerények voltak, a főétkezés, ami az
ebédnek felelet meg, délután 3 óra tájban volt és kenyérből és húsból állt. A
rómaiak ebéd ideje megőrizte ezt a hagyományt, hogy 3 óra körül rendezték és már
valamivel bőségesebb volt és a bor sem hiányzott az asztalról. Ki ne hallott
volna azonban a lucullusi lakomákról, hiszen az ókorban voltak, városok, ahol
az ínyencek jóvoltából a szakácsművészet magas fokra emelkedett. Már ebben a
korban is a kiváló szakácsoknak nagy hírük volt és a gazdagok egymással
versengve igyekeztek őket a saját konyhájuk vezetésére megnyerni.
A rómaiak
minden görög és hellén hagyományt tovább fejlesztettek, ami igaz volt a
szakácsművészetre is. A császárság idejére a dúsgazdagok egyre többet szerettek
volna a kulináris élvezetekből is. A köztársaság korabeli rómaiak főként kását
és főzelékféléket ettek és ezeket a kenyérhez hasonlóan a ház nőtagjai
készítették. Később, amikor egyre jobban elterjedt a szakácsok és a sütő
emberek alkalmazása, az étkezések gyorsan a túlzó fényűzésig fajultak. Az ebédben
ekkor már szerepet kaptak az előételek, ez általában osztriga, vagy tojás volt
és ezt követték a szakácsok remekei, az egészben sütött vaddisznók, nyulak, malacok,
galambok, kacsák, rigók, pávák és a tengeri halak egész sora. S már ekkor
bevezették a desszerteket, így kialakítva a három főfogás koncepcióját. A
desszertet a sütemények, gyümölcsök jelentették.
Mit is hasznosíthatnánk az ókori konyhákból, a mai
konyhaberendezéseknél? A görögök és
a rómaiak is, tároló edényekként főleg anyagedényeket, fazekas mesterek
alkotásait használták. A rusztikus konyhák, vagy azok, amelyeknél figyelünk a
padlók, csempék és a konyhai berendezés harmóniájára kitűnően tudják ma is
használni ezeket az égetett agyag megoldásokat. A padlónk, a csempék és az
edényeinknek ez az összhangja mindig is mediterrán hangulatot fog árasztani. A
sütésre, főzésre nyílt tűzhelyeket használtak, amik rendszerint bekormozták a
falakat. A nagyobb sülteket természetesen nyílt tűzön sütötték meg. A konyhai
tűzhelyednél így ebből nem tudsz ugyan merítkezni, de ha a konyhai eszközeidet,
olyan nyílt
polcos rendszerben helyezed el a falakon, ahogy azt a görögök és a rómaiak
tették, akkor már ismét be tudod kapcsolni az ő korukat egy
éppen aktuális kortárs trendbe.
A középkor konyhája
A középkorban
az étkezések már sokkal egészségesebbek voltak. A gasztronómia már figyelt
arra, mely táplálékok igazán alkalmasak az emberek számára. A középkor embere
is szeretett jókat enni és szerette a változatos, ízletes ételeket, ez azonban nyersebb
külső formák között ment végbe, a római lakomákhoz képest.
A középkorban, a reneszánsz kezdetéig inkább csak maga az étel volt fontos, a
tálalás, az evés, az étkezés módja nem. Azonban a reneszánsz terjedésével, ami
óriási robbanást jelentett a művészetekben, az étkezések szokásrendje és
etikája is kezdett kialakulni, sokkal nagyobb élménnyé avatva a közös együtt
evéseket.
Ezekre a szabályokra
azért is volt szükség, mert a közös volt a tál, ami az asztal közepén
helyezkedett el, s ki-ki az ujjaival vette ki tányérjába a húsdarabokat. Asztalkendő
még nem volt ekkoriban, s tudjuk, hogy az előkelő urak a zsíros ujjaikat az
apródok hajába törölték, a lakoma végeztével, pedig megmártották kezeiket a
mosdóvízben. A leveses ételek számára a kanál használata elég korán divatba
jött, de a középkor a villát még nem ismerte, kése azonban minden valamirevaló
vendégnek volt, amivel a kivett húsdarabokat fel tudta vágni.
A
középkori konyhák nyílt tűzhelyei fölé már kéményeket és füst elvezetőket
építettek. Ezeknél a vasedényekben, vagy nyílt tűzön való sütés igazi
látványosság volt, amit bármelyik nagyobb étterem látványkonyhája
megirigyelhetne. A jóval nagyobb, a főzést, sütést előkészítő asztalok is jól
illeszkednek a mai konyha szigetek trendjébe. A fém
edények dekor hatását, főként a rézedényeik segítségével már jól
kihasználták a középkori konyhákban is, ugyanúgy, mint napjainkban.
A klasszicistakor konyhái
A
kifinomult ízlés jelenként, a középkort követően a tizenhetedik században
jelennek meg azok az étkészletek, amik az étkezés rendjének valódi értelmet
adtak.
Amikor a villa megjelent az asztalokon, ebben az időben még igen sokáig csak a
legelőkelőbb házak fényűzése volt. A többiek ugyanúgy a kést és a kezüket
használták. Az első villák aranyból, ezüstből, elefántcsontból készült igazi
remekművek voltak. Eleinte csak a különösen bő mártásos húsok evésénél
használtak villát. A villa, a gyorsabb elterjedését igazából a divatnak, a
széles fehér körgalléroknak köszönheti, a divatnak hódoló urak és hölgyek szalvéta
és villa használata nélkül ugyanis evés közben mindig összepecsételték ezeket.
Az udvarok
négy étkezése közül, ekkor már az estebéd volt a legfontosabb, ami három és hat
óra között ment végbe. Ilyenkor a fényűzés volt a legfőbb szempont, ami a
terítésben, az asztal feldíszítésében nyilvánult meg. Felrakták a díszes, drága
asztalterítőket, a metszett üvegeket, virágokat, s az asztal közepén
rendszerint valamilyen ötvös műremek állt. Ezek az asztali díszek igen
változatosak voltak, várak, hajók, kis kertek, aranyozott hegyek, ahol élő
madár énekelt. A terítés és az étkező asztal körüli díszítések a mai kor
szellemének is teljesen megfelelnek. Amennyiben igazán egyedi és különleges az
étkészletünk, akkor ne rejtsük el a konyhaszekrény mélyére azt, a
polcos rendszerben elhelyezett étkészletek nagyon szépen díszítik a konyhánkat.
A vázák és egyéb kiegészítők is jellegzetes díszei a kortárs konyha
dekorációknak. Ma már a különböző fém
elemek dekor hatását is jól ki tudjuk használni a XXI. század konyháiban.
Ezzel
azonban a konyha és az étkezés területe, természetesen a főúri körökben elvált
egymástól. Míg a konyhák megőrizték a funkcionalitásukat, a fatüzeléses
tűzhelyek feletti edényekben levesek, mártások készültek. Míg a nagyobb teret
betöltő nyílt tüzeken, a középkori technológiának megfelelően, óriási kürtők
vezették el a füstöt, a frissen sülő húsok felől. E korban míg a konyhákban a
funkcionalitás, addig az étkezőkben a pompa és fényűzés volt jelen.
A
romantika korának konyhái
A 19. század derekáig az étkezési
szokások jelentősen eltérőek voltak az egyes társadalmi rétegekben, az úri-, a
polgári- és a paraszti rétegek mást és más körülmények között ettek. Ez volt az
a történelmi időszak, amikor egyre rohamosabb tempóban terjedt a modernizáció. A 18-19. századi nemesség körében egyre
gyakoribbá váló utazások hatására a nemzetközi gasztronómiai trendek
megjelentek az egyes nemzeti kultúrákban. Az egész korszakot a konyhakultúrák
keveredése jellemezte, és éppen ennek táptalaján, a romantika, amely felfedezi
a népi embert és a természet közeliséget, fejlődött a nemzeti büszkeség, amely
segítette az egyedi vonások felerősödését a konyhaművészetben.
A 19. században egyre jobban elterjedő
vendéglők, még hazánkban is rendszeresen ötfogásos menüt kínáltak: húsleves –
főtt marhahús, mártással – becsinált vagy főzelék feltéttel – főtt tészta –
sült húsos fogás, ebben a sorrendben. Ezen kívül még választani lehetett
előételt, csemegefogásban sajtot, gyümölcsöt, továbbá kávét, csokoládéitalt, teát,
limonádét és természetesen bort.
1790 táján a nemzeti sajátosságokkal
érvelő nemzeti politikai ellenállás egyik jelképéül választotta a
gulyás/pörkölt/paprikást, ami az étel gyors közép-európai megismertetéséhez
vezetett, mint hungarikum az elit kultúrában. Az egyre többféle fogás és
kultúra keveredése indította el azt az evolúciót a konyhákban, ami még ma is
tart. Egyrészt mindenki egyedivé, a saját világának megfelelővé igyekszik tenni
a konyháját. Ma már ez nem nemzeti, hanem a családok, az egyének szintjére
lebontva zajlik.
Az egyre többféle fogás és a színes
konyhakultúra, ugyanakkor szükségessé tette a konyhai eszközök számának
növekedését. A sütés és főzés sem nyílt tűzön zajlott már, hanem külön épített,
vagy öntött vas tűzhelyek készültek, ahol elvált egymástól a főzés és sütés. A
tálaláshoz, a sütéshez, főzéshez szükséges eszközök száma annyira meg növekedett,
hogy a nyitott polcos rendszereket, egyre több konyhaszekrény váltotta fel. Ma
éppen ezért, e sokféle stílusból egyéni ízlés szerint nagyon sok minden
választható, csak mondja el nekünk melyik korszak jegyeit szeretné viszont
látni a teljesen modern új konyhabútorában.